Útinapló ala vogalonga

Az útinapló egy külön műfaj. Bevallom ez nekem nagy kedvencem, ezért az oldalon nemcsak fotós, hanem úgymond rajzolós útinaplós élménybeszámoló is helyet kap.

Honnan jön mindez? Mucsi Tina rajztanfolyamait végezve bukkantam rá erre a műfajra (Akvarell és vázlatrajz program), ami azonnal a kedvencemmé vált. Elkezdtem gyakorolni, és nagy vágyam volt ezt élőben Velencében is kipróbálni.

utinaplo_00

Beszereztem a szükséges eszközöket, útinapló, Úti festék készlet, víztartályos ecset, stb… és nekiálltam a gyakorlásnak.

Útinaplós élménybeszámoló – a legjobb ami valaha…

Mivel is kezdjem? Vennem kell egy új naplót!!! Mindjárt mutatom…

20160517_092621

A blog elején már említettem, hogy kettős céllal érkeztem Velencébe. Egyrészt evezni, másrészt rajzolni. Az evezésről, magáról a vogalonga hangulatáról rengeteg képet találsz a képgalériában.

Amikor megvettem az útinaplót bevallom megijedtem mennyi üres lap van benne, hogyan fogom én ezt tele… egyáltalán jók lesznek-e majd a képek… nem lesz-e béna….? De ahogy haladtam vele, ezek a félelmek folyamatosan eltűntek. Aztán tessék, ahogy a fenti ábra mutatja, a 4 nap alatt be is telt. 4 nap = 50 kép. Büszke vagyok magamra. Nem tudom elégszer megköszönni Mucsi Tina, hogy ehhez Te segítettél hozzá!

uti_08Az első három rajzot még itthon rajzoltam, aztán következett a busz. Nem tudtam várni Velencéig. Végülis a hangulatot szerettem volna visszaadni és az volt már a buszon is… Bevallom a mozgó busz nem éppen a legideálisabb jármű a rajzolásra, de nincs lehetetlen. A vonalaim egyébként is görbék, a mozgó papíron gondoltam ha ügyes vagyok pont kiegyenesíti. Nem így lett.

Velencében őszintén kicsit csalódott voltam. Egész nap rohantunk – rajtam kívül más nem igen akart rajzolni – és alig találtam alkalmat leülni és rajzolni. Na jó de, csak nem annyit amennyit én elterveztem. Jó, ha engem követnek a többiek, sok helyre nem jutunk el. Cserébe fényképeztem rengeteget és a szálláson este, ami megtetszett, visszarajzoltam fényképről.uti_20

Ahova néztem, egyből azt láttam, mit lehetne ebből megfesteni. De csak megfesteni való témák voltak. A sikátorok régi ablakkeretei, palettái, a leomló növények, a gyönyörű épületek, a tenger, a hajók, stb. Egy hét is kevés lett volna. Muránó volt a következő szuper helyszín. A megfestésre válló modellek egymás mellett sorakoztak. Kit válasszak?

Végül mindenből “téma” lett. A három napos rántott húsos szendvicsből, az elveszett hajójegyből, a kövekből, a fánkban végül megtalált lekvárból, szóval bármiből. Ez szép ebben a műfajban, hogy kicsit magad is beleteheted, az ötleteidet. Nem feltétlen kell jól festeni.

Az úti készletem a kis barna szütyőmben szuperül bevált. Úgy döntöttem, örökre ebben kap helyet. Amikor megláttak vele, tudták, na Anita festeni fog. Tökélyre fejlesztettem a 4 nap alatt az ecset vítratélyának megtöltését. Vittem egy a gyerekszirupokhoz járó adagoló fecskendőt, amivel akár a buszon is újra tudtam tölteni a palackból a tartályt.

Sokszor beleestem abba a hibába, hogy nagyon részletesen akartam valamit festeni, csak nagy sokára tudtam ezt elengedni és figyelni az apróbb részletek kiragadására.

uti_50Evés közben jön meg az étvágy, bevallom alig tudtam letenni a naplómat, a férjem már rám szólt, hogy mást is csináljak…

Érdekes volt, hogy egy busznyi kis csapattal mentünk és nyilvánvalóan mindenki látta mit csinálok. Érdeklődve figyelték, sőt a végén már mutogatták az egyes ötleteket, “ezt nem akarod megfesteni?”, “neked fényképeztem…”. Az evezés után azért kissé fájlaltam a karom. Útitársam közölte, hogy szerinte a sok festéstől lehet.

A filc amit használtam kicsit vastag volt (0,3 mm), azt még vékonyabbra kell cserélnem, ill. kissé át is ütött a filc a túloldalra.

Az üres tengerpart ideális helyszín volt rajzolni/festeni. Leültem a na20160513_194735-1_editedpozóágyra (kabátban) és csak rajzoltam. Az idő fogalma itt teljesen eltűnt. Nem voltam éhes, se szomjas, se fáradt. Csak a napló volt meg én. Már jöttek értem, hogy indulunk vacsorázni. Hogy elröppent az idő.

El sem hittem, de végülis betelt az útinaplóm. A végén hagytam egy dupla oldalt, amit az útitársaimmal emlékül aláírattam. Tetszett nekik és az is kiderült, hogy a hangulata “átjött”. Nyilván nekik is mást mond, mint a kedves olvasóknak.

Végignézem a naplót és látom, hogy nem tökéletes, lehetett volna így meg úgy, jobban, szebben, pontosabban, de egy biztos. Nekem pont így tetszik. Nagyon élveztem míg elkészült és ezalatt is fejlődtem. Már minden felhőt, minden hullámot olyan szemmel néztem, hogyan lehetne még jobban visszaadni. Még most sem olyan mint szeretném, de ha ránézek most is érzem a tenger illatát. A jó érzés újra átjár. És uti_43talán pont ez a lényeg.

Minden rajznak története van. Nekem el is mondja… Például sörözzünk-e buszon? Attól függ megállunk-e mostanában. Vagy ki is az a titokzatos Feri bácsi? Ki ette pizzát? Mi van a szendvicsen a két paprika között? Honnan jöttek a mellénk kerülő magyarok? A híd alatt csend van és béke. De a tetején tömeg és éppen egymást tülekedve fényképezkednek… És még sorolhatnám.

Egy biztos, ha kifejezetten útinaplózni szeretnék, akkor egyedül megyek, vagy Tina erre találtad ki az útinaplós utazásokat?

Nézzétek meg az első útinaplómat:

Magáról az evezésről szóló élménybeszámolót megnézhetitek a “Vogalonga 2016 élménybeszámoló” blogban.

Miket rajzoltam eddig? Megnézhetitek a “Akvarell vázlatrajz, útinapló – az új őrület” blogomban.

20160514_210817-1

Minden megtörténhet…

Épp nyugovóra térünk de még gondolkozom. Amikor először vettem a kezembe az üres útinaplómat azon filóztam, hogyan fogom telerajzolni. Tegnap a buszon és ma Velencében egészen más hajtott. Még, még, még… Rájöttem, hogy az útinaplózás olyan mint a drog. Ha egyszer ráállsz, a fellegekben érzed magad, ha nem csinálod elvonási tüneteid lesznek. Nehéz leszokni róla… […]

20160514_202127-1

A híd…

Nagyon szuper volt a rajzolás de egy kicsit szomorú vagyok. Miért? Mert én balga azt hittem, hogy sokkal több időm ill. lehetőségem lesz rajzolni. Ahhoz hogy mindent megnézzünk, menni kellett… Alkalmazkodni a többiekhez. Viszont lefényképeztem, amit még szeretnék utólag az útinaplómban megörökíteni. Ez is egy ilyen darab…  

utinaplo_01c

Megnyitottam az útinaplót

A legnehezebb az útinaplót elkezdeni. A sok fehér oldal olyan fenyegető, jajj csak el ne rontsam… Amint az első oldalt telerajzolod viszont nincs megállás… Onnan megjön a bátorság. Még akkor is, ha úgy érzed nem a legjobban sikerült…

De mi a jó az útinaplóban?

Ami nekem tetszik benne az maga az egyszerűsége. Ne keverjük össze egy részletesen kidolgozott olajfestménnyel. Itt nem erről van szó. Pont az a lényeg, hogy csak a fő vonalakat rajzoljuk meg előre és később sem telibe festjük meg, hanem csak érzéssel. Az utazás hangulatát szeretnénk visszaadni nem pedig pontos és arányos részletgazdag rajzokat. Ha akarjuk […]